Rólam

Elsősorban EMBER vagyok, NŐ és négy gyönyörű gyermek ANYUKÁJA. Elváltam, 10 év házasság után. Két éve vagyok a "Bántalmazó kapcsolatok" zártkörű közösségi oldal adminisztrátora. Ez egy másik téma, de hozzá tartozik az életünkhöz. Bármikor fogadok bármilyen kérdést és szívesen beszélgetek maximális diszkrécióval. Segítséget is tudok nyújtani, ha arra van szükség. De visszatérve az alap témához, két fiam van és az iker lányaim. Második kisfiam, terhességem 39. hetén született, 3330 grammal, 53 centivel. Úgy tűnt, egészségesen. Az első kérdőjel akkor jelent meg bennem, amikor a magzatszurok (meconium) csak a születése utáni negyedik napon ürült. Megnyugtattak, ez még normális, Működik, nincs semmi baj. Meg is nyugodtam, hiszen lelkesen elkezdett szopizni és gyönyörű, gömbölyű kisbaba volt. Szépen fejlődött, kivéve, hogy nyilvánvaló hasi fájdalmai voltak és megítélésem szerint a normálisnál nagyobb, puffadt volt a hasa. Az első fél évben kizárólag csak úgy tudott aludni, hogy a mellkasomon feküdt. Amint le akartam tenni, azonnal felébredt és keservesen sírt. Nagyon nehezen kakilt, volt, hogy több, mint egy hét telt el, hogy üríteni tudott. Többször jeleztem az aggályaimat a védőnőnek és a gyerekorvosnak. Mindig megnyugtattak, hogy ez még belefér a normális kategóriába. Hiába mondtam, hogy ugyan én nem vagyok orvos, de az édesanyja vagyok, és érzem, hogy valami nincs rendben. Másfél éves koráig szopizott és szépen fejlődött, sosem volt beteg. Majd, ahogy abba maradt a szopizás, egyből levette a lábáról egy egyszerű vírus és obstruktív bronchitises lett. Fél éven át szteroidos tüdőtágítót kapott a fulladás ellen. Szerencsére, ezen is átküzdötte magát, ezután soha, semmilyen vírus nem volt rá hatással. Kőkemény immunrendszere van. Az iker lányaimmal a 37. héten, orvosom határozott javaslatára (nagyon figyelt rám, és hagyta, hogy addig legyek otthon, amíg csak lehet) bevonultam a kórházba. Semmire sem voltam már ekkor otthon alkalmas. :-) A hasam a térdemig ért, csak haskötővel és derékszögben tudtam közlekedni. És aludni már ülve sem tudtam. 2014. április 8-ára volt programozva a császárom a lányaimmal. A mindennapos ctg alapján eszük ágában sem volt kibújni. A császárt megelőző napon meglátogattak a fiúk, Kicsi fiam nagyon rosszul volt. Azt hittük, valami hányós vírus. Szürke volt és gyenge. és nem volt kedve semmihez, és mindent kihányt, amit megpróbált elfogyasztani.. Ekkor volt két és fél éves. Mondtam apukájának, ha nem enyhül a helyzet, vigye kórházba, nehogy kiszáradjon. Hajnalban arra ébredtem, hogy egy földöntúli kedves hang azt mondja nekem, "Haldoklik a kisfiad". Reggel nyolckor hívtam őket, apukája zokogott. Bélelzáródásos tünetekkel, életveszélyes állapotban került kórházba. Végül megállapították a vastagbél tágulatot. A SOTE II. gyermekgyógyászatra kerültünk a Tűzoltó utcába. Dr. Jenővári Zoltán a hirschsprung nemzetközileg elismert specialistája. De ekkor még szó sem volt hirschsprungról. Alaposan megvizsgálták, kontrasztfolyadékos röntgennel, megállapították a vastagbél-tágulatot, rutinszerű szövetmintát vettek, ami azt jelenti, hogy a vastagbél kb 7-8 centiméteres szakaszából vettek mintát. Ez alapján nem igazolódott a hirschsprung. 2016. januárjáig minden nap beöntéssel ürített. Béltréningnek hívják ezt. Segít, hogy a vastagbél feléledjen és elkezdjen működni jó esetben. Nálunk annyit segített, hogy nem lett rosszul a kisfiam, és el kezdett fejlődni. Mert hogy a felszívódási problémák miatt megállt a növekedésben. Ha láttatok még arányos, izmos, okos, helyes fiúcskát...Ő az. Egy picit kisebb, mint a korosztálya, de ma már szépen fejlődik. Szóval, az első műtét után, amikor is a tágulatot távolították el, nem változott semmi. Nem indult be a bélműködés. Továbbra is beöntés kellet, így végül eljutottunk egy direktebb szövettanhoz. Ekkor kiderült, hogy a ganglionok (érző idegek) az utolsó 7 centiméteres szakaszon ritkábbak. Az orvosunk egy másfajta műtétet javasolt, ami drasztikusabb, de egyértelműbb eredményt hoz. És végül 2016. júniusban, a második műtétjénél a végbél szakasz utolsó 3-4 centiméterén igazolódott az érzőidegek teljes hiánya, a hirschsprung. Az 1 méteres vastagbélből kb 45 centi lett. De eltűnt a tágulat, és a megmaradt vastagbél működőképes. Viszont, mivel a második műtét a nyár kellős közepén történt, a nagy meleg következtében kisfiam szepszises lett. Szürke lett és hasmesése volt. Lefogyott, legyengült és nem tudott enni, inni is alig. Eljutottam odáig, hogy el kell engednem. De Ő erős és szereti az életet. Átküzdötte magát ezen is. És most iskolás, fejlődik, sokat nőtt, megtanulta, hogyan működik, mire kell figyelnie. Rendkívül okos kisfiú. És most együtt vagyunk megértésben, szeretetben. Segítjük egymást, és csak ez számít. A testvérei és a barátai pont úgy szeretik, ahogy van. Senkit nem zavar semmi, minden ember az életében feltétel nélkül elfogadó. Sosem lehetek elég hálás ezért.